A Nemzeti Összetartozás Napja Sátoraljaújhelyen a Rákóczi táborban

A Rákóczi Szövetség meghívására a Garay gimnázium 12 diákja Mészáros Ferenc tanár kíséretében részt vett Sátoraljaújhelyen a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett programokon június 3–5. között.

Busszal és vonattal jutottunk el az ország északkeleti csücskében fekvő Sátoraljaújhelyre, ott pedig a Várhegy egyik nyergében található Rákóczi táborba. Magyarországról és a határon túlról mintegy ezer középiskolás diák vett részt a megemlékezésen és a különböző programokon, amelyek lehetőséget nyújtottak a tájékozódásra, ismerkedésre és a szórakozásra is.

A regisztráció és a szállás elfoglalása után kötetlen sportos és szabad idős tevékenységekkel lehetett tölteni az időt: íjászat, úszás, strandröplabda- és focipálya várta a fiatalokat. Vacsora után a szabadtéri színpadon a békéscsabai Tabán táncegyüttes mutatta be műsorát, ami később táncházzal folytatódott.

A június 4-ei programok célja a Kárpát-medencei magyarság összetartozás-érzésének erősítése volt, amely során az is világossá vált, hogy miért éppen itt épült fel a Rákóczi Szövetség tábora, és miért itt tartjuk a megemlékezéseket.

Egy hegyi túrával indult a nap, amit a programismertető „sétának” nevezett – volt az is – csak előbb el kellett jutni a Várhegynek arra a magaslati pontjára, ahonnan már lehetett sétálni, a 700 méter hosszú Nemzeti Összetartozás Hídján át a szomszédos Szár-hegyre, ahol a megemlékezések zajlottak. Ez a kis séta izgalmas volt, bár a híd stabilitásához nem fért kétség, nem nagyon lengett ki, de csak kisebb csoportokban indulhattunk el rajta. Aki nem félt, az a híd közepén egy üvegpadlón keresztül akár le is pillanthatott az alattunk elterülő völgyre. A Szár-hegy fennsíkján, ahová tartott a szekszárdi garays csapat is, 1934-ben emelték a 100. országzászlót, a trianoni tragédia emlékére. Két évvel később, 1936-ban létesült az országzászlóhoz vezető útvonalon a Magyar Kálvária, amelynek 14 stációja az elcsatolt magyar városok emlékét őrzi. Miután mindenki feljutott a hegy tetejére, kikerestük magunknak a piros-fehér-zöld alapon feliratozott, lakóhelyünk szerinti helységnévtáblát, amit majd a rendezvény végén az ég felé fordítva fel fogunk mutatni, és egy drón megörökíti ezt a pillanatot. Ettől függetlenül mi azért külön is lefényképezkedtünk a tábláinkkal az országzászlóval szemben elhelyezkedő Szent István-kápolna előtt.

Az ünnepi megemlékezést Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke nyitotta meg. Köszöntő beszédében méltatta a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségét, és kiemelte a Rákóczi Szövetség szerepét az emléknaphoz kapcsolódó programok megszervezésében, utalva a jelen eseményre. A további felszólalók közül kiemelkedik Tarpai József beszéde, aki a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnökeként köszönetet mondott azért a sok segítségért, amely lehetővé teszi számukra a szülőföldön való megmaradást még a nehéz körülmények között is. Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a nemzeti összetartozás napja és az úrnapja alkalmából is szólt a „fiatalokhoz és örök fiatalokhoz”. Fejtegetésében azt vizsgálta, hogy ennek a napnak mi a feladata: emlékezés, gyász, ünneplés? Ezek is jelen vannak ezen a napon, de ennél sokkal fontosabb a nemzeti összetartozás érzésének erősítése és a jövőbe tekintés – és ez tökéletes összhangban van a Rákóczi Szövetség céljaival és működésével. Egy anekdotával érzékeltette, hogy a szövetség és a jelenlévők tulajdon­képpen a jövő katedrálisát építik. A továbbiakban rövidebb felszólalások hangzottak el egy megható zenés-verses műsor keretében, végül egy székelyudvarhelyi néptáncegyüttes és egy miskei (magyar­országi) tánccsoport szereplése zárta a megemlékezést, illetve a régi egyházi himnusz, a Boldogasszony anyánk eléneklése. Ezután, mint említettem, a fejünk fölé tartottuk a helységtáblákat, és egy drón felvette ezt az akciót, de ugyanez történt visszafelé, a táborba vezető úton a függőhídon is.

Ebéd után várt még ránk egy ünnepi program: a Kozma Imre park felavatása. Kozma atya a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója volt, első elnöke, és már a rendszerváltás előtt kivette a részét a rászorulók segítéséből azzal, hogy szállást és ellátást biztosított Budapesten a keletnémet menekülteknek. Életében hűséges barátja és támogatója volt a Rákóczi Szövetségnek, ezért megérdemli, hogy éppen a születésnapján avassuk fel és vegyük birtokba ezt a táborhoz tartozó közösségi teret.

Késő délután többféle programból választhattak a tábor lakói: íjászat, szappankészítés, fürdés, és a sportolási lehetőségek; talán egy kulturális szórakozási lehetőséget emelnék ki: a kultúrsátorban élvezhettük Petőfi vígeposzának, A helység kalapácsának zenés feldolgozását, amelyet a beregszászi magyar színház színészei adtak elő ifj. Vidnyánszky Attila vezetésével (ő volt Petőfi Sándor).

Vacsora után egy meglepetéskoncert következett: Nagy Bogi, népszerű popénekes hozta lázba a tinédzser közönséget: a végén már a fél tábor a színpad előtt táncolt, utána pedig legalább fél óráig tartott a közös szelfizés – egyszóval nagy siker volt. A nap levezető programja most nem táncház, hanem diszkózene volt a téren, és a takarodó is egy órával később volt.

Másnap, július 5-én – korán kelve – reggeli után búcsút vettünk a tábori segítőktől, magától a tábortól, és hosszú, fárasztó utazás után visszatértünk Tolna megyébe: kedves emlékekkel, a kapott ajándéktárgyakkal és mindenki a saját helységnévtáblájával, amire az úton nagyon vigyáztunk.